Osiris New Dawn – élménybeszámoló.

Több mint 10 órányi játékidő után, itt egy kis élménybeszámoló. Kezdem az alapokkal, grafika és a hanggal. A hangok és a zenék, remekül passzolnak eme túlélős sci-fihez, tökéletesen megadja a játék hangulatát. Egyetlen kivétel a járművek hangjai amik hiányosak, de mivel ez egy korai hozzáférésű mű, így várhatóak hiányosságok. A látványvilág lenyűgöző és ha valakit megrémített a gépigény nem kell megijednie, egy kissé túlzó a leírás. Nekem egy GTX 960-as videokártyám van ami elméletileg a minimum szint alatt van, (http://www.game-debate.com/games/index.php?g_id=24155&compareGPU=Osiris:%20New%20Dawn) és bár teljes grafikán időnként 30 fps alá esik a számláló. Közepes beállítások mellet nincs vele probléma és emellett még van egy laptopom is. Amiben egy 960m-es videokártya ketyeg és senkit ne tévesszen meg a 960-as szám az m-es széria jóval gyengébb asztali testvérénél. Ha bár azon közepes beállításoknál már akadozik, de alacsony grafikai beállítások mellet 20-35 fps között mozog, amivel már lehet játszani. De azért ráférne még egy kis optimalizálás, amire remélhetőleg idővel sor kerül.

Na de a játék. A történet szerint asztronautánk űrhajója lezuhan az Osiris rendszer egyik bolygójának a Thesius Prime harmadik holdján, a Proteus 2-n. A roncsok között nem sok mindet találunk az alapfelszerelésen kívül némi vizet, élelmet, fegyvereket, egy robot drónt és egy vészhelyzeti sátrat. A sátrunkban menthetünk és feltölthetjük oxigén készletünket. Miután mindent összeszedtünk, nekiláthatunk a feladatainknak, minek első lépése felállítani egy bázist. Amihez nyersanyagra van szükségünk, sok nyersanyagra. Amikből űrhajósunk nem képes egyszerre túl sokat magával cipelni. Ebben segít droidunk, teljes nevén: „Osiris Mission Personal Assistant” vagyis új nevén R2-D2. R2 amellett, hogy szinte bárhova követ minket saját tárhellyel is rendelkezik. Ezáltal jóval több nyersanyaggal térhetünk vissza bázisunkra egy-egy utunk során. Az összegyűlt nyersanyagokkal neki is láthatunk bázisunk felépítésének. Nagyjából ezzel telnek a nappalok, de amint leszáll az éj előbújnak a hold csúfabb teremtményei, akik igencsak kíváncsiak az hold új lakójára. Akikkel szemben meg kell védenünk, önnön és bázisunk épségét, amiben droidunk is segédkezik. És miután túléltük az éjszakát folytathatjuk küldetésünk, aminek végcélja, hogy elhagyhassuk ideiglenes otthonunkat. Szóval eddig minden szép és jó, de hát ez még is csak egy korai hozzáférésű játék ami még rengeted hibával és hiányossággal rendelkezik. Az első amit észrevehetünk az R2 mesterséges intelligenciája. Amellett, hogy hűségesen követ minket sajnos gyakran hajlamos akadályba ütközik. Egy nagyobb szikla amit mi előzőleg könnyedén átugrottunk Jetpack-ünkkel. Azon R2 is megpróbál átjutni függőlegesen sikertelenül, viszont megkerülni már nem hajlandó. Ilyenkor vissza kell mennünk érte, hogy segítsük kinavigálni, ami eleinte vicces de idővel már bosszantóvá válik. Főleg mikor visszaérve a bázisunka mögénk nézve vesszük észre, hogy R2 sehol, hát irány megkeresni. A bázisunk is jó néhány hiányossággal rendelkezik, mint például a bio dome, a mi kis kertünk jelenleg csak dísznövények nevelésre alkalmas és még számos felszerelés csak díszként funkcionál. Ezek mellett még jó néhány nyersanyag is van, ami még nem fellelhető a játékban. A játszható terület is véges, jelenleg csupán olyan 2-3 km-es sugarú körben találunk bármit is azon kívül sivatag és semmi más. Összességében a játékban rengeteg lehetőség van, de még idő kell hozzá amíg teljesen kiforr. Jelenleg is élvezhető és játszható és már most van multiplayer mód amit érdemes kipróbálni. De ha valaki még több tartalomra vágyik, érdemes lehet várni egy fél évet vagy esetleg egyet is.