Osiris New Dawn – élménybeszámoló.

Több mint 10 órányi játékidő után, itt egy kis élménybeszámoló. Kezdem az alapokkal, grafika és a hanggal. A hangok és a zenék, remekül passzolnak eme túlélős sci-fihez, tökéletesen megadja a játék hangulatát. Egyetlen kivétel a járművek hangjai amik hiányosak, de mivel ez egy korai hozzáférésű mű, így várhatóak hiányosságok. A látványvilág lenyűgöző és ha valakit megrémített a gépigény nem kell megijednie, egy kissé túlzó a leírás. Nekem egy GTX 960-as videokártyám van ami elméletileg a minimum szint alatt van, (http://www.game-debate.com/games/index.php?g_id=24155&compareGPU=Osiris:%20New%20Dawn) és bár teljes grafikán időnként 30 fps alá esik a számláló. Közepes beállítások mellet nincs vele probléma és emellett még van egy laptopom is. Amiben egy 960m-es videokártya ketyeg és senkit ne tévesszen meg a 960-as szám az m-es széria jóval gyengébb asztali testvérénél. Ha bár azon közepes beállításoknál már akadozik, de alacsony grafikai beállítások mellet 20-35 fps között mozog, amivel már lehet játszani. De azért ráférne még egy kis optimalizálás, amire remélhetőleg idővel sor kerül.

Na de a játék. A történet szerint asztronautánk űrhajója lezuhan az Osiris rendszer egyik bolygójának a Thesius Prime harmadik holdján, a Proteus 2-n. A roncsok között nem sok mindet találunk az alapfelszerelésen kívül némi vizet, élelmet, fegyvereket, egy robot drónt és egy vészhelyzeti sátrat. A sátrunkban menthetünk és feltölthetjük oxigén készletünket. Miután mindent összeszedtünk, nekiláthatunk a feladatainknak, minek első lépése felállítani egy bázist. Amihez nyersanyagra van szükségünk, sok nyersanyagra. Amikből űrhajósunk nem képes egyszerre túl sokat magával cipelni. Ebben segít droidunk, teljes nevén: „Osiris Mission Personal Assistant” vagyis új nevén R2-D2. R2 amellett, hogy szinte bárhova követ minket saját tárhellyel is rendelkezik. Ezáltal jóval több nyersanyaggal térhetünk vissza bázisunkra egy-egy utunk során. Az összegyűlt nyersanyagokkal neki is láthatunk bázisunk felépítésének. Nagyjából ezzel telnek a nappalok, de amint leszáll az éj előbújnak a hold csúfabb teremtményei, akik igencsak kíváncsiak az hold új lakójára. Akikkel szemben meg kell védenünk, önnön és bázisunk épségét, amiben droidunk is segédkezik. És miután túléltük az éjszakát folytathatjuk küldetésünk, aminek végcélja, hogy elhagyhassuk ideiglenes otthonunkat. Szóval eddig minden szép és jó, de hát ez még is csak egy korai hozzáférésű játék ami még rengeted hibával és hiányossággal rendelkezik. Az első amit észrevehetünk az R2 mesterséges intelligenciája. Amellett, hogy hűségesen követ minket sajnos gyakran hajlamos akadályba ütközik. Egy nagyobb szikla amit mi előzőleg könnyedén átugrottunk Jetpack-ünkkel. Azon R2 is megpróbál átjutni függőlegesen sikertelenül, viszont megkerülni már nem hajlandó. Ilyenkor vissza kell mennünk érte, hogy segítsük kinavigálni, ami eleinte vicces de idővel már bosszantóvá válik. Főleg mikor visszaérve a bázisunka mögénk nézve vesszük észre, hogy R2 sehol, hát irány megkeresni. A bázisunk is jó néhány hiányossággal rendelkezik, mint például a bio dome, a mi kis kertünk jelenleg csak dísznövények nevelésre alkalmas és még számos felszerelés csak díszként funkcionál. Ezek mellett még jó néhány nyersanyag is van, ami még nem fellelhető a játékban. A játszható terület is véges, jelenleg csupán olyan 2-3 km-es sugarú körben találunk bármit is azon kívül sivatag és semmi más. Összességében a játékban rengeteg lehetőség van, de még idő kell hozzá amíg teljesen kiforr. Jelenleg is élvezhető és játszható és már most van multiplayer mód amit érdemes kipróbálni. De ha valaki még több tartalomra vágyik, érdemes lehet várni egy fél évet vagy esetleg egyet is.

LOL könyvek :)

Gondolom érdemes megemlíteni, hogyan is került a kezembe olyan könyv/könyvek aminek a célközönsége nem kimondottan én vagyok. Az egész az idei (2016-os) Könyvfesztiválon történt, ahol moly ismerőseimmel piknikeztünk és bemutattuk egymásnak könyv szerzeményeinket és előkerült egy LOL könyv is. Persze nekem az, hogy LOL könyv teljesen ismeretlen fogalom volt, bár lehet, hogy már láttam egyet-kettőt a könyves boltok polcain, de nem igazán szenteltem nekik több figyelmet. Ahogy szóba került a pikniken egyből érkeztek minden felől a hideg és meleg megjegyzések a könyvekkel kapcsolatban. De amint kiderült, hogy a megemlített könyv a Cinder és Ella már csak a pozitív hozzászólások maradtak. Ettől kimondottan kíváncsi lettem. Kezembe is vettem a könyvet, hogy átfussam a fülszöveget és számomra érdekesnek találtam. Azután még egy ideig hezitáltam, hogy elolvassam-e. Csak két hónapba tellett míg végül rászántam magam, hogy elolvassam. Be is szereztem e-könyv formátumban. :)

Cinder és Ella

A Cinder és Ella-ról már annyit tudtam, hogy egy ifjúsági romantikus regény, hepienddel a végén. Ami jó is jött az éppen befejezett Beavatott sorozat befejezése után. Azt is tudtam, hogy egy tragikus eseménnyel fog kezdődni a történet csak az lepett meg, hogy ez rögtön az első fejezetben bekövetkezik. A második fejezetre el is telt nyolc hónap és Ella addigi élete teljesen megváltozott. A könyv folyamán nem is kimondottan a történet vagy  a romantikus szál vitt előre, hanem a könyv folyton változó hangulata. Sokszor megmosolyogtatott Ella szarkasztikus megjegyzései vagy Cinderrel való párbeszédei/évődései. Volt pár könnyed vagy feszültséggel teli fejezet is és pár szívszorító esemény. Ezek folytonos változása, kész hullámvasút. A vége valóban egy valóra vált tündérmese. Amit többen is negatív ként értékeltek. De személy szerint nincs ellenvetésem a mesékkel kapcsolatban. :)

Szívzűrterápia strébereknek

A Cinder és Ella után kíváncsi lettem a többi LOL könyvre. Így szétnéztem a molyon, elolvastam pár fülszöveget és értékelést, a többség nem győzött meg. Aztán megláttam Kelly Oram másik könyvét a Szívzűrterápi strébereknek címűt, aminek már a fülszövegét is érdekesnek és kissé humorosnak találtam. :) Így hát másnap bele is kezdtem, és nem csalódtam. Már az első két fejezet folyamán is többször hangosan felnevettem és még jó párszor a könyv olvasása közben. A történetet nagyon élveztem és szórakoztatónak találtam. Élvezem a írónő stílusát, energiáját ami a könyvéből árad. Azt ekkor még nem tudtam, hogy olvasok-e még több LOL könyvet de abban biztos voltam, hogy Kelly Oram-tól még biztosan fogok.

Kivédhetetlen szerelem 

Kíváncsiságtól vezérelve még egyszer átfutottam a LOL könyvek listáját, hogy találok-e valami érdekeset. Találtam egyet-kettőt de jelenleg nem mind érhető el e-könyvek formájában. Végül a Kivédhetetlen szerelem című könyvet választottam. Miért? Főleg a főszereplő Jordan miatt aki nem csak egy gimis lány, hanem egyben a football csapat kapitánya és irányítója is. És nem tudom miért, de szeretem a sporttal kapcsolatos történeteket. A történet maga kellemes hangulatban indul. Jókat nevettem Jordan és csapata közt kialakult kapcsolatán. De ezen felül nem nyerte el a tetszésemet ez a könyv. Volt pár malőr a történetben és a karakterek viselkedésében amit nem tudtam hova tenni. Azt mondhatom, hogy a könyv legjobb részei a sporttal kapcsolatosak voltak. Az érzelmi szál kicsit túl lett bonyolítva és háttérbe száműzte a sportot ami szerintem nem tett jót a könyvnek akárcsak Jorden döntésképtelenségei.

Mindent összevetve Kelly Oram stílusa megnyert és valószínűleg fogok még tőle olvasni. De nem leszek a LOL könyvek rajongója. 

Első könyves élményeim.

Nem voltam mindig egy nagy könyv moly, bár ezt mások is biztos elmondhatják magukról. :) Gyerek koromban, ahogy csak tudtam kerültem a könyveket. A helyi könyvtárba is csak azért jártam, mert voltak társas játékaik és sakk táblájuk. A kötelező olvasmányokkal is mindig hadilábon álltam, pedig próbálkoztam. A legtöbb esetben eljutottam a könyvek feléig, a másik felét meg megnéztem VHS kazettáról. Egy esetben majdnem eljutottam a regény végéig, Mórizc Zsigmon - Légy jó mindhalálig. De itt sem azért mert tetszett, hanem, mert volt egy egyességem a szüleimmel. Ha elolvasom kapok egy új sport kerékpárt. Hát nem lett kerékpárom. :D

A közép iskola sem, hozott eleinte nagyobb változást. De mivel Pesten voltam, sok minden elérhetővé vált, olyan témákban amik akkoriban érdekeltek. Mint "Atlantisz rejtélye", "Atlantisz pusztulása" és "Tiltott találmányok". De irodalmi regényekkel ekkor sem próbálkoztam. Majd 2004-ben a bátyám egy könyvet olvasott amelyről szinte áradozott, milyen jó. Folyton győzködött is, hogy ezt nekem is tetszene és olvassam el. De én kételkedtem.

De mivel akkoriban minden hétvégén haza utaztam vidékre, ami egy jó 3 órás vonatút volt. Csak oda, és mivel a rejtvény újságok már nem kötöttek le, gondoltam adok egy esélyt Dan Brown - Angyalok és Démonok c. könyvének. Nagy meglepetésemre, igen csak magával ragadott a könyv eseményei és még azon a hétvégén végig is olvastam. Ezután már nem volt megállás és még több hasonló könyvet akartam. Nem sokkal utána bele is vágtam A Da Vinci-kódba, a következő évben a Digitális Erőd c. könyvbe majd A megtévesztés fokába. Miután minden Dan Brown könyvvel végeztem, elkezdtem más könyvek után keresgélni. Elsősorban hasonló kaland és krimi regények között, több kevesebb sikerrel. Miután volt pár negatív élményem is megpróbálkoztam a sci-fi és a fantasy műfajokkal is hasonlóan vegyes élményekkel.

Aztán az Eragon című film reklám hadjárata közben tudatosult bennem a tény, hogy abból könyv is van, sőt ott van a bátyám polcán. Így a film premierje előtt elolvastam, és tetszett. :) Ezután szokásommá vált minden új film bejelentésekor utána járni, annak könyves múltja felől. Ennek köszönhetően ismerhettem meg számos nagyszerű írót és könyveiket. Ha nem film adaptációk lettek volna talán a legtöbb mellet csak úgy elsétáltam volna. Mint pl.: Villámtolvaj, Alkonyat, A negyedik stb.

Mindezeknek köszönhetem, hogy ma vagy 600 könyv tulajdonosa vagyok. :D

Hát jó olvasást mindenkinek. ;)

Elektronikus könyvek

Amikor az első e-könyvolvasók megjelentek, meg-megnéztem őket, és ennyi. Én jobb szerettem a hagyományos könyveket, melyeket kézbe vehetek és gyönyörködhetek bennük a polcaimon felsorakozva. De amikor összegyűlik 400 könyv és már azon gondolkodom hova rakhatok még polcokat anélkül, hogy létra kellene hozzá. Hát akkor elgondolkodtam a lehetőségeken. :)

Így hát utána jártam. Az első aminek utána néztem az az e-könyvek piaca. Mivel idegen nyelvű tudásom igen gyatra, a magyar piacokat szemrevételeztem. Akkoriban még kevés kiadó foglalkozott e-könyvekkel így nem volt valami sok lehetőség. Azt elsőre láttam, hogy az e-könyvek olcsóbbak (még ha nem is sokkal) hagyományos könyv társaiknál. Ami hosszú távon helyet és pénzt spórol meg. Csak egyetlen hátránya, ha egy könyv nem tetszik, nem elcserélhető vagy eladható. Aztán az ingyenes forrásoknak is utána jártam, mint a magyar elektronikus könyvtárnak ahol szép számmal találhatóak klasszikus művek. Ne feledkezzünk meg a nem legális elektronikus könyvekről sem, ami viszont már akkoriban is szép számmal ontotta magából a könyveket. Összességiben láttam az e-könyvekben lévő lehetőségeket.

Könyvolvasó kiválasztása.
Jó pár gyártónak utána néztem, mire kiválasztottam az olvasómat. Több is esélyes volt, de ami első sorban tetszett az Amazon Kindle 4-ese. Csak egyetlen problémám volt vele, nem kezelte az .epub formátumot. Ami azért volt számomra probléma, mert akkor az online könyv webáruházakban csak ez a formátum volt elérhető (azóta már az .epub mellet, .mobi és .prc formátum is megjelent). A megoldást végül a calibre nevű program oldotta meg. Mely amellett, hogy rendszerezve tarthatjuk vele elektronikus könyveinket, még nagyszerű konvertáló eszköz is.

Miután meglett a könyvolvasóm, kezdhettem a tesztelést. A legnehezebb része a könyv kiválasztása volt. Először olyan könyvet akartam rajta olvasni, amiről tudtam, hogy tetszeni fog. Vagyis egy kedvenc, sajnos egyiket sem lehetett megvásárolni. Így maradtak a torrent oldalak, végül is egy olyan könyvről van szó ami megvan a polcomon, csak nem lehet gond, így utazás közben is élvezhetem. Végül borzalma élmény volt, de ez nem az olvasó hibája volt, hanem a könyvé. Ugyanis borzalmasan sok hiba volt benne, teljesen élvezhetetlenné tetet az olvasást. Szerencsére megvan a könyv plusz egy szerkesztő program és sorra kijavíthattam a hibákat (szigorúan csak magamnak). Azután megfogattam, hogy csak olyan könyvet töltök le ilyen formában ami kedvenc és nem megvásárolható. A következő könyvet az Ad Astra kiadó oldalán vásároltam meg "Scott Westerfeld - Leviatán" című művét. Amit élvezet volt végigolvasni.

Azóta már számos e-könyv büszke tulajdonosa vagyok, összesen 115-nek. :)
Több kiadótól is vannak könyveim és a legtöbbjük nagyszerű munkát végez az elektronikus könyveik szerkesztésével és kiadásával. Sajnos nem minden kiadóra igaz ez.

Összességében nem bántam meg az áttérést az elektronikus kiadványokra. Egyáltalán nem kellemetlen olvasni rajta, talán csak a szürke háttér volt kissé zavaró nem megfelelő fényviszonyok mellet. Azóta váltottam Paperwhite II-re, a háttérvilágítás megoldotta ezen zavaró részletet.